Paul Klee: Tűz és halál

hétfő, november 30, 2009

Sok kicsi változás

Mindenreggeli utam egy fűszergyár előtt visz el. Tegnap az 555-ös számú vonatjeggyel a biciklim is a fővárosba költözött, úgyhogy ma a zuhogó esőben a biciklilámpa fényével hadonásztam ketté a pergelt kávé illatát.

Könyvbagolynak, szeretettel: jó lehet ott élni, ahol a türkány a boszordérrel hullahoppozik :)

Egy szelet kenyér vajra ken és csöndben elfogyaszt.

hétfő, november 23, 2009

A nagy begyövés

Hát csak jöttek a Pásztorok, egyre közelebb jöttek, és nézték nagyon a golyókat. Mondom a Kolnaynak: – Te, ezeknek tetszik a mi golyónk - és még a Weisz volt a legokosabb, mert ő mindjárt mondta: – Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz.

Fiúk. Bevesszük a grundot.

Geréb

péntek, november 20, 2009

Hat és visszahat

Céges délutánon - épp valami kettyenfitty csavargatása közben, mert interaktív technikai múzeumban voltunk - egy ismeretlen fiatalember behajolt elém, a képembe vakuzott és megnyomta a gombot. Utána ellenőrízte az eredményt és ennyit mondott: Csak a szád. Tekergetés közben nekem is tekerednek, úgyhogy helyesbítettem: Akarod mondani, a mosolyom.

Pár órával később a fiatalember az asztalunkhoz keveredett, és kiderült róla, hogy a munkatársaim főnöke. Nyújtotta a kezét, hogy ő Pauli, és bemutatkoztam én is, bátran, főemelve: Mauri. Amikor a másodperc tört része alatt beugrott, hogy baki, úgy ültem vissza, mint aki rájött, hogy karfiol ment a fogai közé, de csendben mindjárt kipiszkálja.

csütörtök, november 19, 2009

Újdons


„mint fővő must éjjel a présházban
zubog döng a jóbűzű szerelem
s ha áradásnak feszül majd e bor
kromoszómát mondd cserélsz-e velem?”


Ajjajaj. Wannabe lírai én címzettet keres.

Én egyelőre alkalmat, hogy a sárga Röhrig-kötetet magammal hozzam, és felbiggyesszem a polcra. Az újra. Fővárosi lettem, van ágyam, asztalom, birtokba vehető nyolc négyzetméterem. Vágyaim is vannak, álmaim is, terveim is, lábaim is, tárgyaim is, munkám is, szerencsére. Mindennemű szövegeket bütykölök napi nyolc órában, most éppen lélegeztető gépek használati utasítását, magyarul. (Nagy mázlista vagyok, de ezt majd máskor elmesélem.) Nem úgy vagyok itt, ahogy tavasszal szerettem volna. Nem ott, ahol. Nem azért, amiért. Nem azzal, akivel.

De nagyon jól van így is.

S ha egyszer végre megtanulom a kellő alázatot az elengedéshez s az elfogadáshoz, tutibizti beismerem azt is, hogy a hal az finom. S hogy én mint hal a vízben.