Táv-igé-retek

Nagymamám ma három dolgot ígértett meg velem:

1. hogy az iwiw-ről leszedem végre az angyalt, s kiteszek egy rendes képet. Hülyültem a telefonban az én angyali humorérzékemmel, de nem volt kivel beszélni. Úgyhogy lecseréltem, és idebiggyesztem a bejegyzés végére is, hogy ne kelljen összevissza klikkelgetni. Nagymamám a matrózosat szerette volna látni vagy a fekete blúzosat, de mindennek van egy határa.

2. hogy magyar lány és szép és satöbbi, de nem járok a legény után. Pedig azóta meg is kértem a kezét. Karkauspäivä volt február 29.-én, olyankor szabad, vagy engem vesz el, vagy nekem szoknyának való anyagot. De cseleztem, tudtam, hogy szoknya lesz. Cselezett ő is, blúz lett, spagettipántos. Sejtem, hogy attól nem csak ő csábul, ha megjön a nyár, de ki mit főz, egye meg (copyright haza).

3. hogy utánna állok a dolgaimnak, s elvégzem ezt az iskolát. Emiatt szerveztem ma is nettelen délutánt, de valami mindig megzavar, most az bosszantott fel, hogy sehol sem találtam a fagyisautót, pedig hallottam, hogy a közelben jár, és még tejszínhab is lett volna itthon a fagyi mellé, és milyen vicces fagyisautóból fagyizni, és milyen finom a fagyi. Nna. De azért egy kicsit csak haladtam.



És itt a kép is, Zsókát levágtam magam mellől, és a kezemben lenne egy tányér tele finomságokkal, de azt is levágtam. Friss, pár hete készült egy finnugor bulin, ahol manele-szerű erzamordva könnyűzenei dalokat is énekeltünk volna, ha jól tudnék olvasni (finnugor sudoku) cirillbetűs szövegeket. La anu', majd ha nem fagy s nem fogy s lesz fagyi.

1-1

Amikor este fél tíz és nagy pelyhekben hull a hó és úsznak a jégdarabok a tengeren, és tudod, hogy mindjárt te is közöttük pár lubick erejéig legalább,

akkor nem is gondolsz arra, hogy locsolatlanul hervadozni fogsz egy egész évig.

Időnként olyan jó lenne otthon is lenni.

Marasztaló aláfestésnek Ismo.

(+azt a fajta fogalmazást, amikor te-ben beszélsz saját magadról, itt Mika Häkkinen második személyének nevezik. Mert amikor érzed, hogy gyorsulsz s Schumi mögötted marad, akkor nem te gyorsulsz s nem mögötted, hanem egy finn férfi nyilatkozik.)

Válasz

Jött egy értesítés, hogy egy otthoni cég kiválasztotta a CV-met, és az alábbi állásokat kínálja:

- Csoportvezetõ!
- Kereskedelmi ügynök - Erdélyben!
- Pénzügyi elemzõ vagy tanácsadó!
- Kérdõíves adatrögzítõ!
- Kérdõíves adatfelvevõ!
- Kérdõíves adafelvétel!
- Pénzügyi aszisztens!
- Vezetõi munkakör!
- Tanácsadói és vezetõi munkakörök! 

Értem, hogy miért pont én, mert jóideje csak rögzítek és felveszek, úgymond lazítok, és tanácsokra várok és tanácsokat osztogatok, és kérdésem is van jópár tucat, és pénzügyeim is, és szebb napokon társam (úgynevezett asszisztensem, sok jó dologban asszisztálunk egymásnak),

szóval jó lennék én, tudom, de ejsze egyelőre még nem jövök.

S amikor (ha) igen, örömmel forgalmaznék alkoholt, mert most ahhoz értek.

Zoknis lábbal legyőzni a tudományt

Járok államvizsga-szemináriumra,

ma egy nagyon jó szöveget szedtünk volna szét, be is ültem a szöveg írójával szembe, elő is szedtem a lapokat, elő a ceruzámat is, fel is tűrtem a pulóverem ujját, be is melegítettem gondolatban a hangszálaimat, éhes sem voltam, álmos sem, jó is volt a kedvem,

amikor észrevettem, hogy lehajol és lehúzza a cipőjét, és lehúzza a zokniját is, és vártam, hogy lesz-e az alatt egy másik, és volt,

és hirtelen arra lettem kíváncsi, hogy vajon mikor mozgatja a lábujjait, akkor, amikor beszél, vagy amikor róla beszélnek, és vajon milyen ritmusra,

és aztán azt nem tudtam eldönteni, hogy a sarka lyukas-e vagy csupán az árnyék, de ahhoz ki kellett várni, hogy felemelje a lábát, sztem lyukas volt,

és később annak drukkoltam, hogy a másik lábával ne lyukassza tovább, amikor összedörzsöli a két talpát, és nem lyukasztotta,

de aztán elszégyelltem magam, mert mégis csak a tudomány, a tudomány,

és sietve mondtam is vagy kettőt,

és amikor rákérdeztek, hogy mi a véleményünk a dolgozatról,
akkor én nagyon megörvendtem, hogy a szerző halott, de -rögtön vissza- annak is, hogy ez a szerző él, és nem elég, hogy jól ír, de még a lábujjai is...

Nincs mit tenni, tegnap ilyenkor még csata sem volt, se híre, se hamva, és mára már el is ástuk a csatabárdot. Bizonyos dolgokkal nem szabad kesztyűs kézzel bánni.

Pálinkás jó reggelt!

Tegnap óta épp eleget tudok az alkoholról. Például azt, hogy a finn alkoholtörvény szerint a hajnali részegség csak reggel kilenc után lehetséges, vagy esetleg ha 1.30, 2.30, illetve külön nyitvatartási engedély értelmében 3.30 előtt sikerült úgy berúgniuk, mint a segg.

Ez a bejegyzés nem épp az irodalomról szól, de sejtem, hogy a finnek is imádják a hajnali részegséget.

A disznótor és Zsolti, a béka

Tegnap magyarórán megjelent egy huncut legényke. Nem épp a fülétől fogva hozták, de majdnem.

Történt ugyanis, hogy Beának, aki eddig Turkuban magyart tanított, januárban megszületett a kis Annája, és rám hagyományozta mindkét csoportját, a hat hobbimagyarost és a négy huncut magyar gyereket is, oktatandó. A négy virgoncka közül az egyik nem és nem és nem jött egyszer sem, és senki nem tudta, hogy miért. Voltak persze különböző elméletek, a maga nemében mindegyik nyomós ok (focimeccs, Lieto messze, elromlott autó, sietős anyuka), úgyhogy aztán nem is kutattunk utána, hanem vártuk türelemmel, hátha.

A kis Godot tegnap aztán megjött, pontosabban meghozták. Hatodikos nyurga legény, kezében összegyűrődött füzet, benne a kisimítandó édes anyanyelve, és miközben a nagyon kék szemével hol engem bámult, hol az édesanyját, váltig állította, hogy minden egyes alkalommal, amikor a tavaszi magyarórákról volt szó, ő a vécén lehetett.

Tegnap aztán nem kérezkedett ki, és óra végére Zsolti, a béka taktusaira kicsit mozgott is a cipője, úgyhogy gyorsan megfogalmaztam magamban végre a nagy tavaszi tanári célkitűzésemet: úgy kóstolgatni és -tatni a magyar nyelvet, hogy enyhüljön a legényke kínja is, mert bizony nagyon beköpődött :)

Unni, szidni -- ez itt nem a reklám helye

Unni rövid u, szidni rövid i.

Molettecske vigasz: A nappalok legalább egyre hosszabbak :)

Ez itt a reklám helye

Miután Helsinkit ellepték a romániai koldusok, a Helsingin Sanomat elindult Erdélybe, és ime mit talált (klikk arra, hogy Katsele)

A szöveg kb. ez:

Erdélyben a romák telét a munkanélküliség és a reménytelenség pecsételi meg

A helsinki utcákon megjelenő koldusok kapcsán felvetődik a kérdés: Kik ők? Honnan jönnek? A Helsingin Sanomat elkísért két kolduscsaládot az erdélyi Cetatea de Balta faluba.

A koldusok otthoni életkörülményei elég nyomorúságosak: nincs elektromos áram, víz, szennyvízcsatorna -- nincs munka. Az Erdélyi-medencében nem ők az egyetlenek, akik így élnek. Jidvei határában a tömbházak bármikor összeomolhatnak, Cipau és Haranglab lakosai pedig a nélkülözésben rendre a házaik építőelemeit is pénzzé teszik.



Turkuban csak olyan románokkal találkoztam, akiket a férjük, barátjuk, férjük barátja szállít ide-oda, és mellettük engem is, ha hajlandó vagyok a központban altatni a biciklimet. Eddig minden egyes alkalommal előjött ez a koldus-téma is. Engem épp annyira nem zavar, a többieket sokkal jobban. Egy temesvári lány egy bulin úgy mutatkozott be, hogy ő román, de utálja Romániát, úgyhogy őt aztán ki is röhögtük, mert véletlenül pont olyanoknak mondta, akik nem. Amikor a múlt héten elkaptak két román állampolgárt, hogy borotvákat lopnak a turkui áruházakból, az olasz főnököm idegesen mondta, hogy kezdi únni ezt a témát, szídjunk valaki mást is.

Én az időjárást javasolnám, épp újra lehavazott.